Kvízkérdés

Vajon hány ember felelne helyesen arra a kérdésre, hogy melyik vár látható az 500 Ft-os pénzérmén?

(már látom, ahogy mindenki veszi elő a pénztárcáját, vagy gépeli a google-ba a kérdést...:)

De még talán az is kifogna sokakon, hogy a Sárospataki Vár melyik papírpénzünkön látható?

Vagy csavarjuk meg úgy a kérdést, hogy ki látható azon papírpénzen, melynek hátoldalán a Sárospataki Várat látjuk?

Merthogy a Rákóczi illetve a hozzá kötődő tematika már régóta jelen van a pénzgyártásunkban. Már 1920-ban, az 50 koronáson is II. Rákóczi Ferenc portréja látható.

Ezt követte az 50 pengős pénz, ahol szintén Rákóczi van az egyik oldalon, de itt még Lotz Károly: Ménes a zivatarban című festménye szerepelt a hátoldalon.

 

A forint kibocsátásakor is az 50 Ft-oson jelent meg II. Rákóczi Ferenc arcképe. Ez is már a Mányoki Ádám 1712-ben festett portréja alapján készült, mint az összes korábbi és későbbi verzió. Ennek azonban a hátoldalára egy ismeretlen festő Kuruc-labanc viadal című festménye került. Ez a verzió is alakult az évek alatt. Főleg ami a címert illeti - volt itt minden - sarló, kalapács, vörös csillag.  

1998-ban jött a gyökeres változás, amikor Rákóczi átkerült az 500 forintosra, a lila Ady Endre helyére, ha még emlékszünk. Az új ötszázas (amit azóta is használunk) hátoldalán pedig a fő motívum a sárospataki várat ábrázoló múlt századi rézkarc alapján készült metszet. Talán ez lehetett az eredeti:

Ezután már csak az 1956 ötvenedik évfordulójának tiszteletére nyomtatott ötszáz forintos bankjegyekről érdemes megemlékezni, melyen az Országház épületének a Duna felőli ábrázolása látható, az előtérben lyukas nemzeti színű zászlóval.

Patak szőlővesszein II.

A pataki borászkodásnak, szőlőtermesztésnek komoly hagyományai vannak. Kár, hogy manapság ez a terület kicsit leült a környéken. A Megyer-hegy és a Király-hegy lankáin kitűnő a talaj, minden adottsága megvan ezeknek a termőterületeknek, hogy egy korszerű borászattal az élvonalba kerüljön. Sárospatak honlapján gyönyörű régi képeket lehet találni az elmúlt korok pataki életéből. Álljon itt pár példa, amelyik bemutatja, hogy Patakon mindig is folyt borászkodás.

  

Patak szőlővesszein

Sokaknak a tokaji borvidék magát Tokajt és a környező szőlőhegyeket jelenti. A valóságban Magyarország egyik legnagyobb borrégiójáról beszélünk. Szerencsnél lépünk be a régióba a "Hegyalja Kapuján" keresztül, és egész Sátoraljaújhelyig húzódnak a szőlőkkel teli lankák. 

Egyre több falu tör ki a "névtelenségből" a boron keresztül, és megalkotják a saját márkanevüket, sőt egyre több helyi fesztivál növi ki magát - Tolcsván immáron tizedik alkalommal rendezik meg a fesztivált, a Bor Mámor Bénye pedig egész más hangulattal várja a vendégeket idén már ötödször.

Sárospatak ehhez képest viszonylag csendes. Pedig pár éve még arról olvashattunk, hogy Sárospatak küzdött a Hegyalja központja címért. http://nol.hu/belfold/tokaj_es_sarospatak_borcsataja_ 

Sajnos ki kell mondanunk, hogy ebben a versenyben igencsak alul maradt Patak. Nincs egy olyan kifejezetten pataki borászat, amelyik be tudta volna verekedni magát az elitbe. Ha egy tudatlan turista Patakra jön, még talán az sem derül ki számára, hogy a hegyaljai borvidéken van. Ha egy szimpla borkóstolót szeretne valaki, akkor esetleg, némi előkészítéssel talán van rá esélye, de ennél többre sajnos nem lehet számítani. Nyilván Tokaj csak a borturizmusra épül, de ennek ellenére elég nagy a kontraszt. Tokajban komoly beruházással most épül a Basilicus Borkultúra Központ, míg Patakon semmiféle infrastruktúra nem utal a borvidékre. Pedig (és most megint kicsit kénytelen vagyok keseregni, mint a Bodrogos bejegyzésnél) ez megint egy olyan lehetőség, ami ott van Sárospatak kezében és mégsem él vele. Annyi formája lehetne annak, hogy megmutassuk azt, amire büszkék is lehetünk. Egy kisebb látogatóközpont, ahol Patak és a környező falvak borászatait mutatnák be. Egy borház, ahol folyamatosan rendezvényeket, kóstolókat tartanának - ennek a finanszírozásába még talán pincészetek is beszállnának. De még egy kreatívan kialakított szabadtéri minimúzeum is jobb lenne a semminél (térképpel, eszközökkel stb.) A városnak lenne tanulni valója pár környező falutól, amelyek egy-egy borfesztiválon vagy a gasztronómián keresztül építették fel magukat pár év alatt.
Végül érdekességként egy mintapéldája, hogy hogyan lehet egy tematika köré különlegeset, egyedit, attrakciót építeni. HAMEAU DUBOEUF
Egy franciaországi tematikus parkban vagyunk, ahol minden a borra épül. Amolyan bortörténeti park, 3D-s mozival, golfpályával, éttermekkel - ahol a vendég önmagában is eltölt egy napot. Felépítettek egy hatalmas pincét, ahol bemutatják a régebbi borkészítési módtól kezdve, a mai technológiákat. Korabeli vasúti kocsikban megmutatják, hogy hogyan szállították régen a hordókat. Az üveg és a hordókészítés módjait is megtekinthetjük sőt a dugókészítés rejtelmeibe is betekintést nyerünk. És persze van szőlőlugas, makettek, viaszbábuk, játékok, stb. Ja, és megtudhatjuk, hogy Noé volt az első borkészítő.

Tokaji Újratöltve

Ha Sárospatak, akkor előbb-utóbb szót kell ejteni a szőlőhegyekről és a borokról is, hiszen Sárospatak Tokaj-Hegyalja szerves része. 

A tokaji bor egyrészről Magyarország büszkesége - megénekeljük a Himnuszban, a portóival emlegetjük egy lapon, a vidék a Világörökség része. Másrészről viszont kicsit mostohagyerek, mert manapság egyáltalán nincs divatban. Ha bemegyünk egy tetszőleges üzletbe (legyen az szaküzlet vagy bevásárlóközpont), hosszú polcsorokat találunk Villányi vagy  Szekszárdi borokkal, míg Tokajiból pár üveg aszú és szomorodni szomorkodik. Az éttermek borlapjáról is nem egyszer hiányzik ez a történelmi borvidék. Manapság ha fehérbor, akkor illatos és könnyű ezzel szemben a régi testesebb, nehezebb Tokaji borokat nem keresik. Pedig sokan nem tudják mennyit változott a hegyaljai borászat. Tokajiból mindenki csak a Szamorodnit és az Aszút emlegeti, és csak ünnepekre és csak desszertbornak.

Hogy miért is alakulhatott ez így? Sokan emlegetik magyarázatként, hogy ez hazánk egyik legnagyobb borrégiója. Emiatt nagyon változó a minőség, ami nem egy jó ajánlólevél. Még talán a technológiák szintjén is vannak különböző álláspontok, ezáltal pedig különböző karakterek fajtákon belül. Szintén a nagy méretből fakadhat, hogy nincs összefogás. Példaértékű, ahogy a villányi borászok a közös marketing és a régió fellendítése érdekében összefogtak, és sikerült a borvidéket annyira divatba hozni, hogy évekig a "slágerlisták" élén lehettek. Ugyanakkor Tokaj valahogy nem tud egy egységes egészként fellépni. Látunk egy-két szigetet, mint pl. Mád, akik próbálnak egy külön brand-et építeni a Tokaji márkanéven belül.

Valahogy jó lenne azokat az egyéb fajtákat - furmint, hárslevelű, sárga muskotály -  is megismertetni és megszerettetni az emberekkel. Át kéne formálni azt a képet, hogy Tokaj csak a régi hagyományt jelenti, és nincs benne újítás, frissesség, lendület. Erre jó kezdeményezés pl. a Furmint Február.
Ilyen rendezvényből, kóstoltatásból, marketing eszközből kéne még több, hogy mindenki a saját maga ízlelhesse az "újratöltött Tokajit".

Tokaj szőlővesszein....

Világtalálkozó

2013 augusztusában ünnepli Sárospatak annak 45-ik évfordulóját, hogy újra várossá nyilvánították. Ennek apropóján szerveződik egy világtalálkozó, ahova várnak mindenkit, aki Sárospatakon született, élt, tanult, dolgozott. Emellett nagy szeretettel várják mindazokat is, akik csak szimplán szeretik a várost, vagy valamiért kötődnek hozzá.

Az évfordulót 4 napos rendezvénysorozattal köszöntik augusztus 22-25-ig. Lesz minden mi "szem-szájnak ingere" - kultúra, hagyomány, építészet, gasztronómia és persze hegyaljai borok!

 Az eseményt a Sárospataki Lokálpatrióták Egyesülete készíti elő. A szervezők szívesen fogadják az előzetes jelentkezéseket is a következő email címen:

lokalpatriotak@pr.hu

Sűrű augusztusunk lesz - Zemplén Fesztivál augusztus 9-18-ig, majd az augusztus 20-a körül zajló ünnepégsorozat, végül méltó folytatásként a Világtalálkozó. 

Akkor szép az élet, ha zajlik!

Könyvbemutató pataki diákokkal

Tegnap került megrendezésre dr. Harsányi István napokban megjelent könyvének, a Galambok a tüzelőállásban-nak a könyvbemutatója. Dr Harsányi István maga is pataki diák volt, tanított is, sőt a diákmozgalom, az öregdiák találkozók megszervezésében is komoly szerepe volt. Édesapja egyébként az a Harsányi István, akinek könyvtárosi jegyzetei alapján az Oroszországból visszakerült könyveket azonosítani tudták.

Dr. Harsányi István, aki pedagógusként, pszichológusként, tehetségkutatóként szerzett elévülhetetlen érdemeket, a II. világháborúban a Donnál szolgált. Itt írta meg memoárjait, karcolatait, a fronton szerzett tapasztalatai alapján. A család most kiadatta a könyvet, mely nem annyira történelem könyv, mint történelmi lenyomat - egy humán értelmiségi civil benyomásai.

A könyvbemutatón megszólalt a szerző fia és unokája, valamint Bertók T. László szerkesztő és Babucs Zoltán hadtörténész. Kisfalussy Lehel színművész pedig részleteket olvasott fel a könyvből, hogy jobban megérezhessük a könyv hangulatát. A közönség soraiban nem meglepő módon sok pataki diák jelent meg - a szerző barátai, tisztelői. A vendégek mindeközben a Harsányi Pincészet borát kóstolhatták, mely a tegnapi bejegyzésben emlegetett Megyer-hegy lankáin termett szőlőből készült.

Ha minden igaz, akkor Sárospatakon is lesz még egy könyvbemutató, ahol talán még több szó eshet a szerző és a könyv pataki vonatkozásáról.